Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A selyemfestés ismertetése

2014.05.26

A kínai festőkről 

A  selyemfestés Kínában több ezer éves ősi hagyományokra tekint vissza. A múzeumokban ma is láthatók ezer évesnél régebbi selyemképek.  A ma emberének tehát nem kell attól tartania, hogy a selyemképek nem időtállóak. Kétségtelen azonban, hogy óvni kell a nedvességtől és az erős napsugárzástól a selyemre festett képeket, hogy tartósak maradjanak.

Kínában a tájképek festése terjedt el leginkább.  A festmények  keskenyek és hosszúak, mert a selymeket tekercsekben tárolták. Nem függesztették ki a falra, mint Európában, hanem gondosan eltették és csak időnként vették elő, hogy gyönyörködjenek benne. A kínai tájképfestészet témái a hegyek, a vizek és a fák ( esetleg madarak és virágok)- gondos elrendezésben. A festők a nagy mesterek munkáit másolták egészen addig, amíg tökéletes másolatot nem tudtak készíteni. A másolás a kultúra része volt és nagyra tartották azt, aki jó és szép másolatokat tudott készíteni. A képekre gyakran feliratokat helyeztek el. A tulajdonosaik pedig saját pecsétjüket helyezték a festményre. (Egy-egy régi festményen előfordul, hogy sok ilyen pecsét van, mivel a festményeket ajándékozni szokták egymásnak.) Azok az emberek, akik a festményeket készítették nem a festésből éltek, azt csak a megélhetést biztosító foglalkozásuk mellett csinálták. Csak az igazán nagy mesterek alkottak saját elgondolásuk alapján képeket akkor,amikor a másolást már tökélyre fejlesztették és utána kialakult a saját stílusuk.

Sokféle selyem létezik. A hernyóselyemtől a műselyemig, a lehelet vékonytól a vastagabbakig, a csodálatos fényes selymektől a kevésbé fényesig számtalan változat megtalálható. Nagyon szeretem a selymek fényét, amint átragyog a festékek alól, ezáltal csodálatos hangulatot adva a festménynek.  A selyemre festett képek gyönyörűen kiadják a festékek színét, tündöklőek lesznek.

A festési technikák közül azokat mutatom be, amelyeket magam is alkalmazok.

Előkészítés:

Ha már készen van a fejemben, hogy mit is akarok festeni, akkor lerajzolom ceruzával, papírra.  Szoktam időnként azt csinálni, hogy a rajzot merített papírra rajzolom, majd később akvarellel kifestem. A selyemkép és az akvarell egymás mellett megmutatja a két technika közötti különbséget. Egy-egy kiállításon a nézők szívesen nézegették és vizsgálgatták a különbségeket, mert jól látható.

Ha készen van a rajz,   vékonyan fogó alkoholos filctottal átrajzolom a fő vonalakat.

Kontúrozás és festés előtt a selymet ki kell vasalni, hogy teljesen síma legyen, majd méretre kell vágni.

Kontúrozás (guttázás)

A filctollal kihúzott kép fölé helyezem a selyem anyagot és gutta segítségével átrajzolom a mintát. A gutták lehetnek színesek, fémes hatásúak, amelyek kidomborodnak az anyagból. Én a színtelen guttát szeretem és leginkább azt használom. Jobbkezes vagyok, ezért ballról jobbra haladok a kontúrok guttával történő áthúzásával, hogy ne maszatoljam el a még nedves anyagot a selymen.  Guttázás közben figyelek arra, hogy a különböző színek egymástól elválasztásra kerüljenek, továbbá a festék egy árnyalattal világosabb lesz a gutta fölött, ezért ezt a tulajdonságát is ki szoktam használni. Már a guttázás során oda rajzolok vonalakat, ahol világosabb árnyalatot szeretnék.  Ha épületet ábrázoló tájképet készítek, akkor már a guttázás során figyelek a szálirányra, hogy a függőleges vonalak valóban függőlegesek legyenek. Ha elkészült a guttázás, meg kell várni, amíg a gutta mindenhol megszárad.

Festés

A selyemfestékek közül  a vasalással rögzíthetőt szoktam használni.

Festés előtt a festőkeretet célszerű papírragasztóval  leragasztani a felső oldalán, mert így a ráfolyt festék könnyen eltávolítható.  Festés előtt a selymet ráfeszítem a festőkeretre  csavarok és szárnyas anyák, illetve csipeszek segítségével.  A selyem a nedvesség hatására kissé megnyúlik. Benedvesítést követően ezért a nagyobb méretű selymek utánállítását nem szabad elfelejteni.

Tekintettel arra, hogy én színtelen guttát használok, az nem látszik a fehér selymen, ezért a selyem alá barna üveglapot szoktam helyezni, hogy valamit lássak a rajzból. Az üveglap azért is jó, mert a lecseppenő festék erről könnyen eltávolítható. (Egy nedves szivaccsal letörölhető, majd papírtörlővel szárazra törölhető.)

A festésről általánosan elmondható, hogy a világos színek felől haladunk a sötét színek felé - éppen úgy mint az akvarell festésnél. A selyemfesték nem fedő festék, ezért egy sötét színt nem tudunk kivilágosítani, elfedni.  A nemkívánatos festéket  nedvesítéssel, törléssel kicsit világosíthatjuk, de kitörölni teljesen már nem lehet. A megszáradt festéket pedig egyáltalán nem lehet kitörölni, de még világosítani sem. A fehér helyeket ki kell hagyni, a világos helyeket a sötét festékkel ki kell kerülni, illetve nem szabad engedni, hogy oda beszivárogjon festék. Ugyanakkor a selymen a festék "fut' és csak gyakorlással, odafigyeléssel lehet "kordában tartani".  Ezért nehéz a selyemfestés, de a selyem fénye, ragyogása kárpótolja szépségével a nehézségeket, mert az eredmény különlegesebb bármely más technikánál. A "Festési technikák" címszó alatt  olvashat részletesebben a festési módszerekről.

A festék rögzítése

A festés és száradás után a selyemképet a hátoldalán ki kell vasalni, hiszen a vasaló hőjének hatására történik a festék fixálása. Nagyon ügyelni kell arra, hogy a vasalás során az anyag ne ferdüljön el, ne deformálódjon, mert az tönkreteszi a munkát.

Utómunkálatok

A kész képet fehér színű, erős kartonlapra ragasztom kétoldalú ragasztóval alul és fölül, majd paszpartuzom. Ezt követően történik a kép keretezése. Az üveg mögötti, keretezett kép hátoldalát le szoktam ragasztani, hogy ezzel is óvjam a selymet a  nemkívánatos pára behatolásától. (Ráhelyezek egy kartonlapot és azt vastag ragasztószalaggal rögzítem, vagy a keretre ragasztom.)

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.