Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A színekről

2009.11.01

"Ha alkotás közben a szabályoktól akarnád vezettetni magad, sohasem hoznál létre semmit, és műveid zűrzavarosak lennének." Leonardo da Vinci

A színek komoly tanulmányozása az ember formálásának nagyszerű eszköze, hiszen elvezet felső szükségszerűségeink beteljesedéséhez. Munkája során a festő képsíkokat és színeket használ fel ; az erő áramai belőle magából fakadnak. Érzésének az intuíció vagy inspiráció által vezetve ad formát.Rövid összefoglalóval tájékoztatom a látogatót a színekről Johannes Itten: A színek művészete című könyve alapján. Sajnos az ábrákat nem sikerül beilleszteni a szövegbe, azért az ábráknak külön fotóalbumot hoztam létre.

A színkör

A szín valósága a szín fizikailag és kémiailag meghatározható és elemezhető pigmentjeit jelenti: festékanyagot.

Ez a festékanyag a szemben és agyban keletkező színérzékelés által kap emberi tartalmat és értelmet.

A tizenkét osztatú színkör belső háromszöge az első rendbeli, vagy alapszíneket tartalmazza: a sárgát, vöröset és kéket. A háromszög két egymás melletti színét összekeverve megkapjuk a másodlagos színeket: 

sárga és vörös= narancs

sárga és kék = zöld

vörös és kék= ibolya

Ezek lesznek a három második rendbeli színek.

A legkülső színkörön az első rendbeli színek a háromszög csúcsainál helyezkednek el, a második rendbeli színek  a saját színháromszögük tompaszögű csúcsánál lesznek. Az egymás melletti első és második rendbeli színeket összekeverve kapjuk a harmadik rendbeli színeket.  Ezek nem kapcsolódnak a háromszögekhez.

A színkörben tehát megvan minden egyes színnek a fel nem cserélhető helye. Ezt a 12 színt bármikor maga elé képzelheti az ember, és összes variánsukat könnyűszerrel el lehet helyezni a rendszerben.

Színkontrasztok

Kontrasztról akkor beszélünk, ha két összehasonlítandó színhatás között szembeszökő különbségek vagy intervallumok állapíthatók meg. Így például: nagy-kicsiny, fekete-fehér, hideg-meleg ellentétpárok a legvégsőkif fokozva poláris kontrasztok. Akkor érezzük hosszúnak a vonalat, ha ott van mellette a rövidebb is. Hasonlóképpen lehet fokozni vagy csökkenteni a színek hatását is a kontrasztszínek segítségével.

Ha valamilyen kompozíciót egy meghatározott kontraszt szerint, tiszta stílusban akarunk kidolgozni, akkor az összes többi kontrasztot visszafogottan, csak mellékkontrasztként vagy egyáltalán nem szabad alkalmaznunk.

1. Magábanvaló színkontraszt

A legegyszerűbb színkontraszt, mivel előállításához a színek tisztán, a legteljesebb világítóerejükben használhatók fel és legalább három, egymástól határozottan elütő színre van szükség. A sárgából, vörösből és kékből  a legnagyobb kifejező erejű színkontraszt jön létre. A második rendbeli színek gyöngébb karakterűek, a harmadik rendbeliek hatása még kevésbé határozott.

2. Fény-árnyék kontraszt

A fény és az árnyék kifejezésének legerőteljesebb eszköze a festő számára a fehér és a fekete szín, melyek ellentétes hatásúak és közöttük terül el a szürke tónusok és a színek borodalma. A semleges szürke karakter nélküli, közömbös "nem szín", ezért könnyen befolyásolható tónus- és színkontrasztokkal. Karaktert és életet a szomszéd színek lehelnek belé, a szürke pedig gyöngíti erejüket, megszelídíti őket. Ez a színváltozás szubjektív módon a szemünkben játszódik le, nem pedig pozitív módon magukban a színekben.

A szürke kikeverhető feketéből és fehérből, vagy sárgából-vörösből-kékből, vagy bármely más komplementer színpárból. A szürkékből látványos tónusfokozatokat hozhatunk létre. Ha 12 tónusfokozatot hozunk létre a fehértől a feketéig, a  színkör 12 színét mellé sorolhatjuk a sötéttől a világosig tartó fokozatokba sorba állítva. Ezek a tónusfokozatok.

Az egyforma világossági és sötétségi  fok rokonítja egymással a színeket. Az azonos tónusértékek egymáshoz kötik és összefoglalják őket.

 3.Hideg-meleg kontraszt

A színek optikai érzékelési tartományából valamilyen hőmérsékleti érzetet tudunk leolvasni. Kísérletek kimutatták, hogy két olyan munkaterem között, melyek egyike kékeszölddel, másika vörösesnaranccsal volt kifestve, az ott dolgozók három-négy foknyi hőmérsékleti különbséget érzékeltek - ugyanolyan hőmérséklet mellett.  A kékeszöld teremben volt a hidegebb érzetük. A kékeszöld szín mérsékli a vérkeringés impulzusát, a narancs viszont aktiválja.

Egy másik, állatokkal végzett kísérlet hasonló eredményre vezetett: Versenylovak istállóját két részre osztották, egyik felék kékre, másikat vörösesnarancsra mázolták. Verseny után a kék helyiségben nagyon hamar megnyugodtak a lovak, a vörös oldalon viszont sokáig felhevültek és nyugtalanok maradtak. A kék oldalon ezenkívül nem voltak legyek, a vörös részben pedig nyüzsögtek.

4. Komplementer-kontraszt

Ha két festék pigmentáris keverékéből semleges szürkésfekete jön létre, a két színt komplementer színnek nevezzük. A színkörön egymással átlósan szemben álló színek. Ellentétesek, de kölcsönösen megkövetelik a másik létét, egymás mellett nagyobb világítóerőre kapnak, keverékükben pedig szürkévé semlegesítik egymást - akárcsak a tűz meg a víz. Mindig csak egyetlen szín lehet egy bizonyos másik komplementere.

Komplementer színpárok:

sárga-ibolya

kék-narancs

vörös-zöld

A szemünk megköveteli valamely adott szín komplementer-kiegészítését, s ha ezt nem kapja meg ténylegesen, létrehozza önmaga.  A harmonikus formálás alapja a komplementer törvény, mivel annak betöltésével jöhet létre tökéletes egyensúly a szemben. Ha a komplementer színeket megfelelő tömegarányokban alkalmazzuk, statikus, szilárd hatású képet kapunk. Mindegyik szín világítóereje csorbítatlan marad.

5. Szimultán-kontraszt

Szemünk valamely adott szín meglátásával egyidejűleg, tehát szimultán módon - megköveteli a komplementer színt, öntevékenyen létrehozza, ha nincs jelen. Ez a szimultán kontraszt. A szimultán módon létrehozott komplementer szín a szemünkben keletkezik, valójában nincs jelen. Lefényképezni nem lehet.

Ha nagy vörös felületre fekete négyzetet fektetünk, a fekete négyzetet zöldesnek látjuk. Nagy zöld felületen ugyanez a fekete négyzet vörösnek látszik.

A szimultán hatást nemcsak a szürke és valamely tiszta szín közötti feszültség hozhatja létre, hanem két tiszta szín is, ha nem pontosan komplementerek. Mindkét szín megkísérli a másikat a maga komplementerévé kényszeríteni, ezáltal többnyire elveszítik reális, tényleges karakterüket, s új hatásokban ragyognak fel. A legmagasabb feszültségű, dinamikus izgalom hatását keltik! Stabilitásuk megrendül, váltakozva vibrálnak.  Elveszítik objektív, valóságos karakterüket, s valamiféle nem valóságos individuális hatásmezőben lebegnek: új dimenzióban. A színek mintha elanyagtalanodtak volna. Itt érvényes igazán a tétel: "Valamely szín valóság nem mindig azonos a hatásával." 

Sok esetben nem kívánatos a szimultán kontraszt létrejötte, pl. ha nem akarunk drámai hatást elérni.  Semlegesíteni lehet a nagykiterjedésű alapszín  leheletnyi hozzáadásával.

6. Minőségi kontraszt

A szín minőségének fogalma a színek tisztasági vagy telítettségi fokát jelenti. Minőségi kontrasztnak a telített, ragyogó színek és a tompa, tört színek közötti ellentétet nevezzük.

A fehér fény töréséből létrejövő prizmatikus színek a legnagyobb telítettségű vagy legnagyobb világító erejű színek. Mihelyt a tiszta színeket kivilágosítjuk vagy elsötétítjük, veszítenek világító erejükből. Meg lehet törni a tiszta színt fehérrel, feketével, szürkével és a komplementer színével.

Ha egy keverékben mindhárom alapszín előfordul, a keverékszín megtört, tompa karaktert ölt és a három szín tömegviszonya szerint sárgának, vörösesnek vagy kékesszürkének, vagy feketének hat. A három első rendbeli színnel valamennyi színtörési fokozatot elérhetjük. Ugyanez érvényes a három második rendbeli színre és bármilyen színek kombinációira is.

Ha egy kompozícióban a tiszta minőségi kontrasztot akarjuk érvényesíteni, bármiféle más kontraszt nélkül, akkor a tompa színt a világító színből kell kikeverni, például világító vörösnek kell állnia a tompa vörösben, világító kéknek a tompa kékben. Nem fordulhat elő tehát a világító vörös tompa kékben, vagy világító zöld tompa vörösben.  Ha nem így járnánk el, akkor másféle kontrasztok, például hideg-meleg kontraszt túlharsognák a minőségi kontraszt hatását, kétségessé tennék csöndes, nyugodt kifejezésének érvényesülését.

A tompa színek, különösen a szürkék, az őket körülvevő világító színek erejéből táplálkozva élnek.

7. Mennyiségi kontraszt

 A mennyiségi kontraszt két vagy több színfolt méretviszonyaira vonatkozik. A "sok és kevés", a "nagy és kicsiny " ellentéte ez.  Két vagy több szín között melyik az a méretarány, amelyről elmondható, hogy egyensúlyt teremt, hogy a felhasznált színek egyike sem tolakszik előrébb a másiknál. Egy szín hatóerejét két tényező határozza meg. Az első a világítóerő, a második a folt nagysága.

Komplementer színek esetében a következők a harmonikus felületarányok:

sárga: ibolya = 3/4 : 1/4  =  3:1 =   9:3

narancs:kék = 2/3 : 1/3   =  2:1  = 8:4

vörös:zöld    =  1/2 : 1/2  =  1:1  =  6:6

A színkörön elhelyezkedő első- és másodrendű  színek  harmonikus aránya a következő:

Goethe fényértékei:

sárga  : narancs : vörös: ibolya : kék : zöld  úgy aránylanak egymáshoz, mint:

   9      :     8         :    6      :     3      :     4    :  6

 Ezekből a harmonikus mennyiségekből statikusan nyugodt hatások születnek.

Az itt leírt tömegviszonyok csupán akkor érvényesek, ha valamennyi színt legnagyobb világítóerejében használjuk fel. Mihelyt ezen a világítóerőn változtatunk, változnak a nekik megfelelő felületnagyságok is. Tehát a világítóerő és a felületnagyság szorosan összefügg.

Ha színkompozíciónkat a harmonikustól eltérő tömegviszonyok szerint alakítjuk ki, valamely szín uralkodó szerepet kap, expresszív hatást érünk el.  A téma, a művészi érzék és az egyéni ízlés dönti el, hogy expresszív kompozíciónkhoz milyen mennyiségeket kívánunk használni.

8. Szukcesszív kontraszt 

A színek egymást kölcsönösen a komplementerük felé módosítják.  Az utókép módosító hatása nincs jelen, nem objektív, nem fényképezhető le, de biztosan számíthatunk rá, a szemünk műve. A szín elveszti objektív hatását, pontos helyét, állandóan vibrál és bizonytalanságban hagy valódi helyzetét illetően.

A színgömb

A színvilág áttekinthető és szemléletes rendjének bemutatására szolgál a színgömb. A 12 osztatú színkör egyes színeit keverték fehérrel és feketével - igy a világossági értéküket változtatták meg.  A két semleges szín ( fekete és fehér)  alkotja a gömb pólusait, a tiszta színek pedig az egyenlítőnek megfelelő helyen helyezkednek el. A fotón síkban kiterített csillagként van ábrázolva a színgömb.

Ha a színgömböt átlátszó gömbként képzeljük el, lehetőségünk nyílik arra, hogy minden színt logikusan elrendezzünk. Képzeljünk el a színgömb közepén egy mágnestűt. Amikor e tű egyik hegyét a gömb valamelyik színpontjára irányítjuk, másik hegye az első szín szimmetriapontjára vagy komplementer színre mutat. Ha az egyik hegyét a vörös második világossági fokozatára, tehát a rózsaszínre állítjuk, akkor a másik hegye az elsötétített komplementer zöld második fokozatára mutatna. Ha ez egyik hegyét a naracs második elsötétített fokozatára, tehát a barnára állítanánk, akkor a másik hegye a kék második világossági fokozatára mutatna.  Felismerhetjük ebből, hogy nemcsak az egymással szemben álló színek, hanem ezek világossági értékei is törvényszerű kapcsolatban állnak.

A színek összhangzattana

A színek összhangzattana a színeknek a maguk törvényszerű kapcsolatai alapján való összehasonlítását jelenti.Kép Ezeknek a kapcsolatokna alapján készíthetjük el a színes kompozícióinkat. Itt a harmonikus akkordok kialakításáról van szó.

Az összhangzattan útjelzés a színek legváltozatosabb kifejezési lehetőségeinek megalkotásához.

Lehetnek kettőshangzatok, hármashangzatok, négyeshangzatok, vagy hatoshangzatok.

 

 

 

Kettőshangzatok: A tizenkét osztatú színkörben az átmérővel összeköthető, szemben álló két szín mindig komplementer viszonyban van egymással.

Hármashangzatok:  Ha a 12 osztatú színkörből három olyan színt választunk ki, amely egyenlő oldalú háromszöggel kapcsolható össze, akkor ezek a színek haromonikus hármashangzatot alkotnak.  E hármashangzatok közül a sárga-vörös-kék a leginkább egyértelmű, ez az alap hármashangzat.

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Négyeshangzatok: Ha a 12 osztatú színkörből kiválasztunk két-két olyan komplementer színpárt, amelynek összekötő egyenesei egymásra merőlegesek, négyzetes formát kapunk. Ilyen négyeshangzat a sárga-vörösesnarancs-ibolya- kékeszölt, vagy  a sárgásnarancs-vörös-kékesibolya-zöld.

További négyeshangzatokhoz jutunk egy olyan téglalap segítségével, amely  két komplementer párt tartalmaz: pl. sárga-narancs-ibolya-kék, vagy sárgászöld-sárgásnarancs-vörösibolya-kékesibolya.

Kép 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatoshangzatok:  

1. A 12 osztatú színkörbe háromszög vagy négyszög helyett kapcsolódási alakzatként hatszöget is rajzolhatunk.  Harmonikus hatosnagzat jön létre három pár komplementer színből. 

2. A színgömbben megforgathatjuk a hatszöget. Az így fellelt, megvilágosított vagy elsötétített színtónusokból érdekes színösszefüggések adódnak.

3. Hatoshangzatot szerkesztés útján is létrehozhatunk a színgömbben akkor, ha négy tiszta színhez a fehéret és a feketét társítjuk. A színgömb egyenlítőjének síkjára kapcsolódási alakzatként négyzetet fektetünk, így két komplementer színpár négyeshangzatát kapjuk. Ezek után a négyzet csúcsait összekötjük fölfelé a fehérrel, lefelé pedig a feketével. 

A színek térhatása

Magukban a színekben rejlenek a mélység felé ható erők. Ezek  az erők a műben világos-sötét vagy hideg-meleg értékként, minőségként vagy mennyiségként jelenhetnek meg. Létrehozhatják ezenkívül a térhatást átlók és metszetek is.

Ha a sárgát, narancsot, vöröset, ibolyát, kéket és zöldet fekete alapon közvetlenül egymás mellé helyezünk, tisztán láthatjuk, hogy a sárga az előtérbe nyomul, az ibolya pedig a sötét alap mélységében lebeg. A többi szín közbenső mélységi fokozatot alkot.  Ha fehér hátteret alkalmazunk, a mélységi hatás megváltozik. Az ibolyát eltaszítja magától a fehér háttér, ezért úgy hat, mintha előrejönne, a sárgát viszont visszatartja a fehér.  Tehát a mélységi hatás megítélésekor a viszonyítási szín éppolyan fontos, mint maga a szín.

A fekete alapon a hat alapszín mélységi hatásának fokozatai az aranymetszés arányának felelnek meg. (Lásd a mennyiségi kontraszt körét)

Aranymetszés: valamely távolságot az aranymetszés szerint azt jelenti, hogy  a kisebbik szakasz úgy aránylik a nagyobb szakaszhoz, mint a nagyobb szakasz aránylik az egész távolsághoz.

Ha a sárga, a vörösesnarancs és a kék fekete alapon áll, a sárga erősen előrenyomul, a vörös kevésbé, a kék pedig majdnem ugyanolyan mélységben van, mint a fekete.  Ha ugyanezek a színek fehér alapon állnak, a mélységi hatás megfordul: a kéket a fehér alap előretolja, a vörösnarancsot szintén, a sárga viszont alig emelkedik ki a fehérből.

Fekete alapon valamennyi világos szín a maga világossági fokozatának mértékében lép előre. Fehér alapon a hatások megfordulnak, a világos színek megmaradnak a fehér alap síkjában, a sötétek pedig a fokozatuknak megfelelően előretolódnak.

A térhatás problémáját a festők a múltban általában úgy oldották meg, hogy valamennyi formát és színt két, három, vagy több képsíkban rendezték el. A leginkább síkszerű hatás a két képsíkban való elrendezésből jön létre.

Impresszív színelmélet

Az impresszív színelmélet a természetben lévő színek hatásainak vizsgálatából indul ki.  A színes tárgyaknak a látóérzékünkre gyakorolt benyomásait, az impressziókat tanulmányozza.

A természet tanulmányozásának mértékét minden művésznek magának kell meghatároznia saját hajlamai szerint.

A természet az évszakok ritmusával, amely hol kifelé, hol befelé lendül tökéletes példaképe lehetne életünknek. Tavasszal és nyáron a föld erői kifelé tolulnak, hatásukra a növények sarjadni, nőni kezdenek, ősszel és télen az erők befelé fordulnak és előkészítik az új csírázást.

Fizikai értelemben minden test színtelen. Ha fehér fény - s ezen itt a napfényt értjük - éri egy tárgy felületét, akkor ez a felület a maga molekuláris mivoltától függően bizonyos fényhullámokat vagy színeket abszorbeál, másokat visszaver.

Ha narancsszínű fénnyel világítunk meg egy kék testet, feketének látjuk. Tehát ha változik a megvilágítás színe, változnak a megvilágított tárgyak lokális színei is. Minél fehérebb a megvilágítás, annál tisztábban jelennek meg a lokális színek. A fénynek nemcsak a színe, hanem az intenzitása is fontos.   A fénytől a test nemcsak színessé válik, hanem plasztikusan tömegszerűvé is. A domborúság ábrázolásához legalább három különböző tónusértékre van szükségünk.  Megvilágított tónusnak, félárnyéknak és árnyéktónusnak nevezzük őket.

A félárnyékban érvényesül a legerőteljesebben a test lokális színe, benne válnak a legtisztábban láthatóvá a felület textúrájának részletei. A megvilágított tónusban a tárgy színe megvilágosodik, az árnyéktónusban megtörik és elsötétül.

A visszaverődő színes sugarak sokféle módon változtatják meg a tárgyak saját színeit.  Ha a tárgy  pl. vörös és vörös sugarai egy mellette álló fehér tárgyra hullanak, akkor ezek a reflexfények szürkésfeketék, mert a zöld és a vörös megsemmisítik egymás hatását.  Ha a vörös sugarak fekete felületre hullanak, feketésbarna reflexfények jelennek meg. Minél fényesebb a tárgyak felülete, annál erősebben látszanak rajtuk a reflexfények.

Az impresszív színtanulmányokat tehát négy fő probléma határozza meg:  a testek saját színe, a fényforrás színe, a megvilágított és árnyékszín és végül a reflexszín.

Expresszív színelmélet

 Azoknak az optikai, elektromágneses és kémiai folyamatoknak, amelyeket szemünkben és agyunkban a színek látványa kivált, gyakran az ember lelkivilágában lejátszódó párhuzamos folyamatok felelnek meg.  Azok a megrázkódtatások, amelyeket a színek élménye kirobbant, továbbhatolhatnak a legbensőbb centrumig, s a lelki-szellemi élet legfontosabb régióit is megérinthetik.

Példa: Egy ember társaságot hívott meg magához vacsorára. Az érkező hölgyeket és urakat finom konyhai illatok fogadták és mindenki előre örült a finom falatoknak. Amikor a vidám társaság körülülte az ételekkel megrakott asztalt, a házigazda vörös fényt kapcsolt be. Szép pirosra színeződött és frissnek hatott a tányérokra kirakott hús, a paraj azonban feketének tűnt, a krumplik pedig pirosan világítottak. Mindenki meghökkent, de a fény máris kékre váltott. Ettől a pecsenyék mintha oszlófélben, a krumplik mintha rothadtak lettek volna. A vendégek étvágya egyszeriben elment. Amikor erre még sárga fény következett, s a vörösbor olyan lett, mint a sötét olaj, az emberek pedig sárga félholtaknak látták a szomszédjukat, néhányan felálltak és kisiettek a helyiségből.  Senki sem volt képes enni, pedig a jelenlévők mind tudták, hogy csak a megvilágítás színének változása okozta e különös érzésüket.  Nevetve kapcsolta be a háziagazda a fehér fényt és nemsokára helyreállt a vidám hangulat az asztal körül.

Elbűvölő a tenger és a távoli hegyek kékje, de belső térként ( pl. falon) ugyanaz a kék kísértetiesen élettelen, ijesztő, alig merünk lélegezni.  A kék reflexek elsápasztják a bőrt, mintha már a halál fuvallata érintené. Az éj sötétjében vonzóan hat a neonfény, akárcsak a kék szín fekete alapon, vörös és sárga fényekkel együtt pedig vidám, elevenítő hangzása van.

A színek pszichikai és szellemi természetű kifejezési értékei

Általánosságban kimondható, hogy a megvilágosított színek az élet napos oldalát fejezik ki, az elsötétített színek viszont a sötét és negatív erőket szimbolizálják.

Sárga

Valamennyi szín közül a sárgát  tölti meg leginkább a fény. Az aranysárga olyan mint a fény hatalmától a szublimáció legmagasabb fokára eljutott anyag, megfoghatatlanul ragyog, átlátszatlan, könnyű, tiszta lendület.  Szívesen használták valaha a festők az aranyat. Világító,  fényt sugárzó matériát jelent. A szentek arany glóriája megvilágosodásuk jelképe volt.

A sárgához  a szimbolikus értelem, a tudás fogalma társul.  Igazság csak egy van, sárga is csak egy. A nem tiszta igazság beteg igazság és immár nem igaz. Hasonlóképpen a más színnel kevert, tört sárga  irígységet, árulást, hamisságot, kételyt, bizalmatlanságot és őrültséget fejez ki.

Vörös

A vörös hatalmas, ellenálhatatlanul sugárzó erejét elnyomni nem könnyű. A vörös a Mars bolygóhoz kötődik, a háború és a démonok lángokkal égő világához.  Háborúban a harcosok vörösesnarancs ruhát hordtak. A vörös meleg karaktere a vörösesnarancsban tüzes erővé fokozódik, mely elősegíti a növények sarjadását, serkenti az organikus funkciókat.  Megfelelő kontraszthatásban a vörösesnarancs a lázas, harcias szenvedély kifejezésévé válik. A forradalmak zászlajának gyakori színe a vörösesnarancs.  A vörösesnarancsban a szenvedélyes testi szerelem izzik. A tiszta vörös átszellemült szeretetet jelent.

A bíborvörösben, a kardinálisok színében egyesül a világi és a szellemi hatalom.

Kék

Azt a színt nevezik tiszta kéknek, amelyben semmi sárgás és semmi vöröses nincsen.  A vörös mindig aktív, a kék mindig passzív, ha az anyagi - térbeli világ felől nézzük.  A szellemi, tér nélküli világ felől nézve a kék aktív hatású és a vörös passzív.  A kék mindig hideg, a vörös mindig meleg.  A vörösnek a vérhez van köze, a kéknek az idegekhez.  Azok az emberek, akiknek szubjektív színhangzatában a kék szín kap hangsúlyt, többnyire sápadtak és vérrendszerük gyenge, erős viszont az idegrendszerük. Szellemünket a kék a hit hullamain a szellem végtelenségének távlataiba vonja. Nálunk a hit szimbóluma a kék, a kínaiaknál a halhatatlanság szimbóluma volt.

Ha a kék megtörik, babonába, félelembe, elveszettségbe és gyászba süllyed, de mindit az érzékfölötti, lelki, transzcendens dolgok birodalmába vezet.

Zöld

A zöld közvetítő szín a sárga és a kék között.  A zöld a növényvilág színe. Termékenységet és kielégültséget, nyugalmat és reményt fejez ki. Benne a tudás és a hit egyesül és hatja át egymást.  Ha szürke töri meg a világító zöldet, egykönnyen létrejön a bénult lustaság érzete. Ha a zöld sárgába hajlik, akkor fiatal, tavaszias természetet jelent.  A narancsszín a sárgászöldet a legnagyobb aktivitásra serkentheti.  A zölddel és a kékkel ellentétben a kékeszöldben hideg, heves agresszivitás van.

Narancs

A narancsszín mint a vörös és a sárga keveréke, a sugárzó aktivitás gyújtópontjában áll. Nagyszerű világítóerővel rendelkezik. Fehérrel megvilágosítva hamar elveszti karakterét, feketével megsötétítve tompa, keveset mondó, szikkadt barnába süllyed. Ha ezt a barnát megvilágosítjuk, a homokszínű tónusok jönnek létre, amelyek csöndes barátsággal, meleg, jótékony atmoszférát sogároznak.

Ibolya

A sárga - a tudás ellenpólusaként az ibolya a tudatalatti, a titok színe. A mindenkori kontraszthatások szerint hol fenyegetően, hol boldogítóan hat ránk, s gyakran nyomaszt is.  Nagy foltokban az ibolyaszín ijesztően hat, különösen, ha bíborvörösbe hajlik. "Ha ilyen fény borul a táj fölé, a világvége rémületét szuggerálja" - mondta Goethe.

A tudatlan jámborság színe az ibolya, elsötétült vagy megtört állapotában pedig a komor babonaságé.  Sötétség, halál és magasztosság az ibolyaszínben, magány és odaadás a kékes ibolyában, mennyei szeretet és szellemi uralom a vöröses ibolyában. A növények rügyei gyakran világos ibolyák, a rügyek belseje viszont sárga.